A jelszót 1961-ben találták ki egy egyetemi nagyszámítógéphez, és azóta alig változott. A passkey az első olyan megoldás, amely nem foltozni próbálja a jelszót, hanem lecseréli. Megnézzük, hogyan működik a technológia a kulisszák mögött.

Egy ideiglenes megoldás, amely velünk maradt

A számítógépes jelszó Fernando Corbató nevéhez fűződik, aki a hatvanas évek elején az MIT időosztásos rendszerén dolgozott. Egyetlen gépet sok kutató használt, és kellett valami egyszerű módszer arra, hogy mindenki csak a saját fájljaihoz férjen hozzá. A jelszó kézenfekvő volt. Az első incidens sem váratott sokat magára: néhány évvel később egy szoftverhiba miatt a rendszer minden belépőnek kinyomtatta az összes felhasználó jelszavát. Corbató idős korában maga is rémálomnak nevezte, ami a találmányából lett.

A gond nem az ötlettel van, hanem a léptékkel. A jelszót egy gépre és néhány tucat emberre tervezték. Ma egy átlagos felhasználónak száznál több fiókja van, és mindegyikhez egyedi, hosszú, megjegyezhetetlen karaktersort kellene fejben tartania. Erre senki sem képes, ezért mindenki trükközik: ugyanazt a jelszót használja több helyen, vagy apró változatokat gyárt belőle.

Miért bukik el a jelszó újra és újra?

A jelszó alapvető hibája, hogy megosztott titok. Tudjuk mi, és valamilyen formában tudja a szolgáltató is. Ami két helyen van meg, azt két helyről lehet megszerezni.

  • Adatszivárgás. Ha egy szolgáltatótól kikerül a jelszóadatbázis, a támadók a megszerzett párosokat más oldalakon is kipróbálják. Aki ismétli a jelszavait, annak egyetlen szivárgás az összes fiókját veszélyezteti.
  • Adathalászat. A megtévesztő levél egy hamis belépőoldalra visz, amely megszólalásig hasonlít az eredetire. A begépelt jelszó egyenesen a csalókhoz kerül.
  • Kitalálhatóság. A kiszivárgott adatbázisok elemzései évről évre ugyanazt mutatják: a leggyakoribb jelszavak élén az 123456 és társai állnak.

A bonyolult szabályok visszafelé sültek el

A nagybetűt, számot és írásjelet követelő, kilencven naponta kötelező cserét előíró szabályok egy 2003-as amerikai szabványügyi ajánlásból terjedtek el. A szerzője, Bill Burr később nyilvánosan megbánta a tanácsait. Az emberek ugyanis kiszámíthatóan reagáltak: a jelszó végére felkiáltójelet tettek, a kötelező cserénél pedig egyet léptettek a számon. Az amerikai szabványügyi intézet 2017-ben felülvizsgálta az ajánlást. Azóta a hosszúság számít, nem a furcsa karakterek, a rendszeres kényszerű csere pedig kifejezetten ellenjavallt, ha nincs jele visszaélésnek.

A jelszó olyan titok, amelyet minden belépésnél el kell árulnunk valakinek. A passkey olyan titok, amely soha nem hagyja el a készülékünket.

Hogyan működik a passkey?

A passkey mögött a nyilvános kulcsú titkosítás áll, amely a hetvenes évek óta az internetes biztonság alapja. Amikor passkeyt hozunk létre egy szolgáltatásnál, a készülékünk egy összetartozó kulcspárt generál. A nyilvános kulcsot elküldi a szolgáltatónak, a titkos kulcsot pedig megtartja, a készülék védett tárolójában.

Belépéskor a szolgáltató egy véletlen feladványt küld. A készülék a titkos kulccsal aláírja, a szolgáltató pedig a nyilvános kulccsal ellenőrzi az aláírást. A titkos kulcs közben soha nem utazik a hálózaton. Mi ebből annyit látunk, hogy a telefon ujjlenyomatot, arcot vagy PIN-kódot kér. Ez a biometrikus adat szintén nem megy sehová: csak arra szolgál, hogy a készülék meggyőződjön róla, a gazdája használja.

Ujjlenyomattal feloldott okostelefon egy kézben

Miért véd az adathalászat ellen?

A passkey mindig egy adott webcímhez kötődik. Ha egy csaló oldal egyetlen betűben is eltér az eredetitől, a böngésző egyszerűen nem kínálja fel hozzá a kulcsot. Nincs mit begépelni, tehát nincs mit kicsalni. Ez a legnagyobb különbség a jelszóhoz és az SMS-ben érkező kódokhoz képest, amelyeket egy ügyes megtévesztéssel el lehet kérni.

A szolgáltató oldalán sincs értékes zsákmány. A nyilvános kulcs önmagában semmire sem jó, így egy esetleges adatszivárgás után nincs mit feltörni és más oldalakon kipróbálni.

Jelszó, kétlépcsős azonosítás, passkey: mi a különbség?

Módszer Kitalálható? Adathalászattal megszerezhető? Szivárgás esetén
Jelszó Igen, ha gyenge vagy ismétlődik Igen Más fiókokat is veszélyeztet
Jelszó és SMS-kód Nehezebben Igen, valós idejű megtévesztéssel A jelszó kikerül, a kód véd valamennyire
Jelszó és hitelesítő alkalmazás Nehezebben Ritkábban, de lehetséges A jelszó kikerül, a kód véd
Passkey Nem Gyakorlatilag nem, mert a címhez kötött Csak a nyilvános kulcs kerül ki, ami értéktelen

A gyenge pontok, amelyekről ritkábban esik szó

A passkey nem varázspálca. A leggyakoribb aggodalom az, hogy mi történik, ha elveszik a telefon. A mai megoldások többsége szinkronizálja a kulcsokat a felhasználó fiókján keresztül, titkosítva, így egy új készüléken visszaállíthatók. Ezzel viszont az adott fiók, például az Apple-, a Google- vagy a jelszókezelő fiók védelme kulcskérdéssé válik.

A másik gond a bezártság. Aki az egyik gyártó rendszerében tárolja a kulcsait, annak sokáig nehéz volt átvinni őket egy másikba. A szabványokat gondozó FIDO Szövetség dolgozik a biztonságos költöztetés közös formátumán, a független jelszókezelők pedig már ma is több platformon működnek.

A harmadik gyenge pont a fiók-helyreállítás. Sok szolgáltató megtartja a régi jelszót vagy az e-mailes visszaállítást tartalék útnak. Amíg ez létezik, a támadók azt célozzák. A lánc itt is a leggyengébb szemnél szakad.

És ha valaki ellopja a telefonomat?

A készülék birtoklása önmagában kevés. A passkey használatához a telefont fel is kell oldani, vagyis a tolvajnak az ujjlenyomatunkra, az arcunkra vagy a képernyőzár kódjára is szüksége lenne. Ezért különösen fontos, hogy a képernyőzár ne négy egyforma számjegy legyen, és hogy a kódot ne gépeljük be mások szeme láttára. Az elveszett készülék távolról zárolható és törölhető, a kulcsok pedig az új eszközön a fiókunkból visszaállnak.

Hogyan érdemes átállni?

  1. Kezdd a legfontosabb fiókkal. Az elsődleges e-mail-fiók a legértékesebb, mert a többi szolgáltatás jelszava ezen keresztül állítható vissza.
  2. Dönts a tárolás helyéről. A telefon beépített megoldása kényelmes, a független jelszókezelő rugalmasabb, ha többféle eszközt használsz.
  3. Legyen tartalék. Egy második készülék, egy hardverkulcs vagy biztonságos helyen őrzött helyreállító kódok megóvnak a kizárástól.
  4. Ahol még nincs passkey, ott a jelszókezelő által generált hosszú, egyedi jelszó és a hitelesítő alkalmazás a legjobb páros.
  5. Takaríts. A rég nem használt fiókok törlése kisebb támadási felületet jelent.

A jelszavak még évekig velünk maradnak, mert rengeteg régi rendszer épül rájuk. Az irány azonban világos: a nagy szolgáltatók sorra teszik alapértelmezetté az új belépési módot.

Két kérdés a végére: melyik az az egyetlen fiókod, amelynek az elvesztése a legtöbb másikat is magával rántaná? És tudod-e fejből, hogyan szereznéd vissza, ha holnap elveszne a telefonod?